1.    fejezet

Csendesen esett az es� az erd�ben, csak a f�k lombjain kereszt�l t�r� cseppek halk hangj�t lehetett hallani. Minden nedves volt, nem volt egy talpalatnyi sz�raz hely. M�r h�rom napja esett, de m�g mindig nagyon kitart�an. Hatalmas t�cs�k keletkeztek, k�zben az alkonyat is egyre k�zeledett. A f�k k�z�tt egyre nagyobb �rny�kok n�ttek.

Egy kis lovas csapat pr�b�lt el�bbre jutni az erd�ben. A lovak g�zp�r�t f�jtak, az emberek k�penyeib�l f�stk�nt sz�llt fel a meleg. Ember �s �llat egyar�nt mened�ket keresett. A lovak n�ha megcs�sztak a s�ros f�ld�n, ilyenkor a lovas cifr�t k�romkodott, majd �jra csak az es� kopog�s�t lehetett hallani.

A csoport k�zep�n lovagol� ember el�re ki�ltott:

-         Mork, mikor �r�nk m�r oda?

-         Nem sok�ra, uram, nem sok�ra – hangzott az el�l lovagol� al�zatos hangja.

-         Ha a s�t�ted�s el�tt nem �r�nk oda, kar�ba huzatlak, mocskos kuty�ja!

-         Igen uram! – Mork csak ny�sz�teni merte az utols� mondatot, b�r tudta, hogy ura nem lesz vele ilyen kegyetlen, de nem vett volna r� m�rget.

A lovas csapat k�rvonalai alig v�ltak el az erd� s�t�t h�tter�t�l. Az �sv�ny hirtelen emelkedni kezdett, majd a f�k is lassacsk�n �tadt�k hely�ket a buck�kkal tark�tott r�tnek. A t�volban a dombon hatalmas �p�let sziluettje l�tsz�dott. Az �rtornyokon hatalmas vaskosarakban f�kly�k �gtek.

-         Szerencs�d Mork! – mordult az �r, g�nyosan felh�zva szem�ld�k�t.

Ekkor a kiscsapat v�gt�ba csapott �t, �s a domb alj�ig nyargaltak. Itt lass�tott�k a l�p�st.

A b�stya tetej�r�l egy �rszem sz�lt le: - A Notthinghami b�r� nev�ben �llj! Kik vagytok?

-         Te birka nem ismersz meg? – j�tt a s�t�tb�l a k�rd�s.

-         ���, j� uram te vagy? – k�rdezte remegve az �r.

-         Ki m�s? – hangzott a g�nyos v�lasz. – Na, engedj be, mert ker�kbe t�retlek!

-         A kaput nyiss�tok ki, de igyekezzetek, mert az �r nagyon m�rges! – j�tt a parancs a kapu�r�knek.

A kapu nyikorogva kiny�lt, a lovas csapat lassan beporoszk�lt rajta, egy lila r�vidk�penyes alak ekkor �rt oda a csapathoz, kez�ben hatalmas f�klya.

-         �, uram, v�gre megj�tt�l! – h�zelgett a f�rfi. – M�r mindent el�k�sz�tettem.

-         Remek! Akkor tal�n fel is menn�k a kast�lyba. – azzal a b�r� leugrott a lova nyerg�b�l.

A l�pcs�fokokat �tugorva bel�pett a lak�torony nagykapuj�n. A szolg�k hajlongva k�sz�nt�tt�k urukat, aki m�g csak figyelemre sem m�ltatta a szolg�kat. Ment egyenesen a nagyterembe, ahol hatalmas t�z lobogott a t�zhelyben. K�t szolga m�r v�rta, mell�j�k k�sz�tve az �r sz�raz ruh�ja.

Ahogy bel�pett a terembe, minden hang eln�mult, csak a t�z pattogott. A b�r� k�rben�zett �s el�gedetten �llap�totta meg, hogy h� alattval�i m�r v�rj�k.

-         Remek! Mindenki itt van! Akkor tal�n kezdj�k is! – mondta �s azzal a mozdulattal a k�t szolg�hoz l�pett, hogy vizes ruh�j�t lecser�lj�k.

-         Uram, �r�l�k, hogy viszont l�thatlak ism�t! – mondta a fal melletti padon �lt�b�l emelked� fekete haj�, alacsony, t�mzsi ember.

-         El�g az udvarl�sb�l, a l�nyeget lord Biggerstaff – mordult a b�r�. – Mi h�r j�rja az udvarban?

-         A kir�lyt v�rj�k vissza, de a kir�lyellenesek nagyon t�mogatj�k J�nos herceget. Azt hangoztatj�k, hogy kir�ly n�lk�l nem maradhat az orsz�g!

-         Milyen ez a J�nos herceg? Er�skez�, mint a b�tyja? Vagy nagyrav�gy�? Vagy kedveli a sz�pet, a n�ket, vagy a bort?

-         � uram, ellent�te a kir�lynak, gyenge, �s k�nnyen befoly�solhat�, nem veti meg a feh�rn�pet, de a bort sem.

-         Pomp�s! Akkor ideje, hogy tiszteletemet tegyem n�la! – mosolyodott el, de ebben a mosolyban nem volt sz�v�lyess�g. – Igyekezettek m�r, mindj�rt megfagyok, ti kutya fattyai! – �v�lt�tte anyasz�lt meztelen�l. Az urak k�njukban ink�bb elford�tott�k fej�ket.

-         Sz�val, itt az ideje, hogy h�doljak a herceg el�tt! – h�zta k�zben mag�ra az inget. Az egyik szolga a mellkas�n�l pr�b�lta �sszek�tni az inget, de ura j�rk�lni kezdett, �gy lehet�s�ge sem volt, hogy pr�b�lkoz�sai c�lt �rjenek. K�zben ura is �szrevette ezt �s g�nyosan odamordult: - Ma m�g siker�l fel�lt�zn�m? Majd �v�lteni kezdett: - Vagy korb�ccsal �szt�k�ljelek gyorsabb munk�ra?

-         Uram, ha egy pillanatra meg�lln�l, akkor siker�lne. – sz�lt al�zatosan a szolga les�t�tt szemmel.

-         Ha egy pillanatra meg�lln�k, csak az�rt tenn�m, hogy a lev�gott fejedet od�bb r�gjam! – �v�lt�tte a b�r� a szolga arc�ba.

Ezalatt a b�r� meg�llt, �gy lehet�s�ge volt a szolg�nak az ing bek�t�s�re. B�r a b�r� m�g mindig egy sz�l ingben �llt, a szolg�knak n�m�n �lltak �s a nadr�got ny�jtott�k fel�. F�ll�bon ugr�lva a nadr�got h�zva az urakhoz fordult: - Lord Swanflow mikor illend� megl�togatni egy herceget?

Ekkor a b�r� egy padr�l les�p�rte az ott alv� vad�szkuty�t �s morogva le�lt, hogy a fel�je ny�jtott csizm�kat is felvegye.

-         Uram, a herceg erre fel� vad�szik. – hajolt meg a k�rdezett �r.

-         �s ezt csak most mondja? – h�rd�lt fel a b�r�, akinek csak a f�l l�b�n volt csizma. A m�sikat a lordhoz v�gta. - Nyargaljon egy j� lovas a herceghez, �s h�vja meg nekem, de azonnal! – �v�lt�tte ki a l�pcs�h�zba a b�r�.

-         Lordom mag�val m�g sz�molok. – sziszegte a foga k�z�l a sheriff.

K�rbetekintett, majd mikor megl�tta a szolg�kat k�rd�en r�juk n�zett: - Na mi van, az embert �hen hagyj�tok d�g�lni, b�lpoklos f�rgek? Bort, �telt, de �ziben! Vagy felk�tetlek benneteket! – �v�lt�tte.

2.     fejezet

A v�ron k�v�l egyre lejjebb ereszkedett az �jszaka, az es� m�r csak szit�lt. Az egyre nagyobb s�t�ts�gben k�t g�rnyedt alak �cska ruh�j�t mag�hoz szor�tva, vonszolta mag�t az �ton. L�dobog�st hallva, az �t menti cserj�sbe h�z�dtak. Csak azut�n mer�szkedtek el�, mikor m�r a t�volba veszett a patazaj. Tov�bb mentek, minden l�p�s�ket csak nagy k�nok �r�n tudt�k megtenni. V�gre el�rt�k a kaput.

-         A Notthinghami b�r� nev�ben, �llj, kik vagytok? Feleljetek gyorsan, mindj�rt bez�rjuk a kaput.

-         Csak k�t �hes v�ndor, akik �jszak�ra sz�ll�st k�rnek! Persze fizets�g fej�ben! – volt a v�lasz a s�t�tb�l.

-         Azt�n milyen fizets�g lenne az? – �v�d�tt az �r.

-         Az att�l f�gg, mit akarsz? – j�tt a v�lasz.

-         Engedj�tek be �ket! – sz�lt le az �r a kapuban �ll� t�rsaihoz. – De motozz�tok meg �ket!

A kapu kiny�lt �s az �r�k a k�t v�ndort a v�llukn�l fogva a falhoz szor�totta. Ebben a pillanatban a v�konyabb csuh�s v�ndor, orrba v�gta az �t fog� �rt, aki jajongva a f�ldre esett, ezt l�tva a m�sik �r ijedt�ben ki�ltott egyet, majd �jultan a f�ldre rogyott a t�rsa mell�. A le�rkez� �r�k kardjukat el�retartva a k�t v�ndorhoz l�ptek. K�t porkol�b a sebes�ltekhez l�pett �s elvonszolta a helysz�nr�l. A t�bbiek a v�ndorokat vette k�rbe, �s elindultak a lak�torony bej�rata fel�. Ekkor az egyik fiatal �r, a kardmarkolattal a v�konyabbik csuh�st fejbe verte, a m�sikat a kardlappal tark�n �t�tte. Mindketten el�jultak, �s az �r�k felvonszolt�k �ket a nagyterembe, �s nem b�nt�k, ha n�ha a l�pcs�be �t�dik a v�ndorok feje.

3.     Fejezet

A lakoma nagyban tartott mikor az ajt� kit�rult �s az �r�k bevonszolt�k a k�t v�ndort. A f�ldre l�kt�k �ket �s egy kiv�tel�vel mindegyik porkol�b kivonult. A b�r� k�rd�en n�zett fel egy hatalmas b�r�nys�lt szelet m�g�l.

-         Ez mi? – b�ffentette oda.

-         Uram, ez a k�t v�ndor bebocs�t�st k�rt �jszak�ra, �s mikor meg akartuk motozni �ket, a k�t kapu�rt le�t�tt�k.

-         Korb�csolj�tok meg �ket! – sz�lt unottan a b�r�. – Mi�rt zaklattok minden kis nyavaly�s �ggyel? Vigy�tek m�r ki �ket!

A k�t v�ndort kivitt�k, �s a lakoma folytat�dott tov�bb. Az urak m�r mind borg�z�sek voltak. A legt�bbje m�r a f�ld�n fetrengett, vagy hortyogva aludt.

A b�r� egy kuty�t �lelve elaludt a csupasz f�ld�n, a t�zhely el�tt.

4.     fejezet

M�snap reggel, fejf�j�ssal �bredett a b�r�. A legt�bb �r m�r fent volt, mindenki laposakat pislogva pr�b�lt fel�bredni. A sheriff n�gyk�zl�b elm�szott az asztalig, �s ott lehuppant egy padra, majd t�lt�tt mag�nak egy kupa bort.

Ekkor az ajt� hatalmas zajjal kit�rult, minek k�vetkezt�ben a m�snapos b�r� mag�ra �nt�tte a kupa tartalm�t. �pp morogva t�r�lgetni kezdte az ing�r�l a borfolt, mikor az asztalhoz l�pett a tegnap esti v�ndorok egyike.

-         Milyen vend�gszeretet �l itt, j� uram? – szegezte a k�rd�st a b�r�nak a csuh�s.

-         Ki vagy te, �s mit akarsz? – k�rdezte zavartan a b�r�.

-         A nevem mindegy, de t�rsamat �jultra vert�k �reid. Ez n�lad a vend�gszeretet? – ki�ltott fel a v�ndor.

-         Csendesebben, ha mondom! – nyafogott a b�r�, mik�zben a fej�t fogta.

-         Nem, m�g nem k�rsz bocs�natot a t�rsamt�l, amint mag�hoz t�r! – mordult az idegen a b�r�ra.

-         Ki vagy te, hogy h�zamban ilyen hangot haszn�lsz? – k�rdezte d�h�dten a b�r�.

-         Mondtam m�r, a nevem l�nyegtelen, de te felelni fogsz a tetted�rt! – sziszegte az idegen.

A b�r� elkapta a v�ndor kez�t, �s meglep�d�tt, hogy milyen v�kony, de izmos a csuh�s karja.

-         Legal�bb mutasd meg arcod, idegen! – k�rte a b�r�.

-         Nem! – volt a dacos v�lasz.

-         Ne feleselj velem, idegen, mert megkorb�csoltatlak! – mordult fel a sheriff.

-         Engem is megkorb�csoltatn�l, mint t�rsamat? Ez�rt m�g lakolni fogsz, uram! – j�l megnyomva az uram sz�t.

-         Ha h�zam parancsomat nem teljes�ted, akkor igen! – sziszegte a b�r�.

-         Parancsomat? Ez sz�p, j� uram! Nem szolg�d vagyok, hanem vend�g. – sz�lt h�v�sen az idegen.

A b�r� m�r tajt�kzott a d�ht�l, de t�rt�ztette mag�t, mert legbel�l tudta, hogy ez�rt m�g nagyon megj�rja.

5.     fejezet

Az ajt� hirtelen kiny�lt �s a v�ndor t�rsa �llt ott. Annyit l�tott, hogy a csuh�s alak karj�t a b�r� fogja. Egyb�l odaugrott, m�r amennyire a k�nt�l l�tott, �s halkan k�rdezte: - J�l vagy, �rn�m?

Nem el�g halkan k�rdezte, mert a b�r� visszak�rdezett: - �rn�m? Ki vagy te, idegen, egy n�?

-         Mit �rdekel az t�ged, uram? – volt a dacos v�lasz.

A b�r� meglep�d�tt a t�nyen, de a v�lasz feld�h�tette.

-         Mutasd magad idegen, mert kard�lre h�nylak! – �v�lt�tte mag�b�l kikelve a sheriff.

-         Egy fegyvertelen v�ndort b�ntan�l, uram? – k�rdezte g�nyosan a v�ndor.

-         Milyen nagy a sz�d, v�ndor! Hiszen csak egy n� vagy! Egy senki! Tal�n egy �tsz�li loty� vagy? A t�rsad pedig egy eunuch, aki semmire sem k�pes! – g�nyol�dott a b�r�.

A v�ndor szem�ben izz� gy�l�let gy�lt, de haragj�t nem engedte szabadj�ra, v�rt. V�rt, m�g annyira lecsillapszik, m�g �jra meg tud sz�lalni. Hangja m�g remegett egy kicsit.

-         Nem uram, nem vagyok �tsz�li loty�, nemesember le�nya voltam.

-         Csak volt�l? Kitagadtak? – tal�lgatott a b�r�.

-         Igen. – volt a csendes v�lasz.

-         �s mi�rt? – csillant fel a szeme a sheriffnek.

-         Uram! – csattant fel a l�ny hangja, - ne k�rdezz t�bbet! �gy is sokat megtudt�l r�lam, t�bbet, mint kellene tudnod!

Az urak lassan magukhoz t�rtek �s �rdekl�dve hallgatt�k a besz�lget�st. Maguk k�z�tt m�g tal�lgat�sba is bocs�tkoztak a l�ny m�ltja fel�l.

-         Ha nemesember le�nya, akkor fajtalankodott valami paraszttal �s az�rt…

-         Vagy boszork�ny �s r�bizony�tott�k, de a m�glya el�l elmenek�lt…

-         Vagy a f�rj�t meg�lte, �s…

-         Vagy sz�vetkezett az �rd�ggel, hogy minden f�rfi fej�t elcsavarja…

-         Biztos, am�g a f�rje a keresztes h�bor�ban volt, � megcsalta �s fatty�t sz�lt…

A b�r� rosszall�an n�zett az urak sugdol�z� csoportj�ra, akik a n�z�st�l hamar elhalkultak.

-         El�g j� urak! Ne tal�lgassanak! Majd megmondja a h�lgy, hogy ki �s honnan j�tt! �r�k fogj�tok meg �ket! A t�ml�cbe vel�k! – ki�ltotta az �r�knek.

Az �r�k k�rbefogt�k �ket, �s kardokkal �szt�k�lt�k �ket a halad�sra!

-         Ez�rt m�g fizetni fogsz, uram! – ki�ltotta a l�ny.

-         Ha megmondod neved �s b�n�det, szabad vagy! – mosolyodott el a b�r�.

-         Ki vagy te, hogy ilyen felt�teleket szabj? – k�rdezve �s k�p�tt a sheriff fel� a l�ny.

-         Szabad �s nemesember, nem �gy, mint te, paraszt! – v�gott vissza a b�r�. – Vigy�tek m�r innen �ket!

M�r az ajt�n�l voltak, mikor a sheriff elki�ltotta mag�t.

-         �llj! A csukly�t h�zz�tok le a fej�r�l, legal�bb l�ssam, miel�tt elrohad a t�ml�cben.

6.     fejezet

A l�ny fej�r�l lekapt�k a k�mzs�t, �s a b�r� �s az urak led�bbentek a l�tv�nyt�l. A n�nek k�z�pbarna haja volt, az arccsontja sz�les volt, ez�rt az arca is kerekebb volt, de a szeme finom metsz�se ellens�lyozta az arc durva von�sait. A l�nynak igazi macskaszemei voltak, m�g a sz�ne is hasonl�. Az urak ism�t sugdol�zni kezdtek:

-         Biztos boszork�ny, aki macsk�v� tud v�ltozni, akkor a t�ml�cb�l ki fog sz�kni, ink�bb meg kellene �getni.

A b�r� csak intett, hogy vigy�k m�r, �s am�g nem be nem csuk�dott az ajt�, addig b�multa a l�nyt.

7.     fejezet

A b�r� k�r�ln�zett �s a megd�bbent arc� f�rfiak l�tt�n elh�zta a sz�j�t.

-         No, akkor tal�n kezdj�nk neki a mai napnak! – sz�lt oda az uraknak.

A szolg�k az asztalokr�l m�r letakar�tott�k a tegnapi tivornya kell�keit, �s a reggelihez ter�tettek. Ker�lt az asztalra hideg �s meleg s�lt, p�rolt z�lds�gek, friss keny�r, �s bor. Az urak sz� n�lk�l neki l�ttak az �tkez�snek, a b�r� elkalandozott gondolataival csak turk�lt az el� tett finoms�gokban. Lord Kennighnek felt�nt �s sz�v� tette:

-         Uram, t�n m�g mindig m�snapos vagy, hogy nem tudsz enni?

A b�r� felkapta fej�t a k�rd�sre, de csak nagy sok�ra v�laszolt:

-         Tal�n igen, tal�n csak a l�ny l�tv�ny�t�l lettem megr�szeg�lt.

-         Csak nem tetszik a l�ny, uram?

-         Mi k�z�d hozz�! – csattant fel a b�r� hangja.

-         Ezzel, sokkal t�bbet el�rult�l, uram. – hangzott a g�nyol�d� v�lasz.

-         Ne b�sz�ts Kennigh, mert a v�r�rokba haj�ttatlak! – mordult oda a sheriff.

-         Uram, nemesember vagyok, ezt elfelejted! – sz�lt a lord.

-         De b�r�d vagyok, a kir�ly jobb keze, ezt elfelejtetted! – sz�lt g�nyosan a b�r�.

-         A legkisebb v�tek�rt fejedet vehettem!

-         Tudom uram! – vonult vissza a lord.

A t�bbi �r egym�s k�z�tt halkan sugdol�zni kezdett: - Tal�n a l�ny megbabon�zta.

A b�r� mosolyra h�zta sz�j�t, �s tov�bb piszk�lta az �tel�t. Mikor m�r mindenki befejezte, akkor l�kte oda a t�ny�rt a szolg�nak. Az urak lassan felemelkedtek hely�kr�l �s kardjukat oldalukra k�tve kivonultak a teremb�l. A b�r� az asztalra t�maszkodva maga el� b�mult. Az utols� lord kivonul�sakor odasz�lt a sheriffnek:

-         Uram, nem csatlakozol? Ma van a nagyvad�szat napja, m�r minden el� van k�sz�tve.

-         �, mindj�rt! – ocs�dott fel. – A k�penyemet �s a kardomat! Na, mi lesz m�r? – �v�lt�tte a szolg�knak.

A szolg�k n�m�n teljes�tett�k a parancsot, a b�r�nak szikr�t sz�rt a szeme a d�ht�l, hogy gondolatait megzavart�k.

8.     fejezet

A vad�szatb�l visszat�r� urak, f�radtak voltak, de a gazdag zs�km�ny el�gt�tellel t�lt�tte el �ket. A b�r� is f�radt volt, igyekezett a t�zhely k�zel�ben a padra �lni. V�rta a vacsor�t, �s hars�ny ki�lt�ssal �szt�n�zte a szolg�kat a gyorsabb munk�ra.

-         Gyorsabban fattyak! Kar�ba h�zatlak benneteket, gyer�nk m�r, adj�tok m�r az �telt! A kuty�kkal zab�ltatom fel a h�sotokat!

A szolg�k nyakukat beh�zva s�r�gtek-forogtak, de m�g �gy lass�nak bizonyultak. Felszolg�lt�k a vacsor�t, a b�r� a t�r�vel j�tszadozott. Elm�ly�lten faragta az asztalt.

A lakoma ut�n az urak a zen�szt hallgatt�k a b�r� egy darabig hallgatta, majd hirtelen felugrott �s kiviharzott a teremb�l. Az urak d�bbenten n�ztek ut�na.